on November 8th, 2009 by adminFiam öt éves, még javában a mese-korszakában. Alkalomadtán, mikor épp nincs mesekönyv a kezünk ügyében, és már unalomig meséltük a jól ismert kedvenceket, megkér hogy találjunk ki egy új mesét. Az alábbi mesét költöttem neki minap fürdés közben. Fiamnak tetszik, közkinccsé teszem azok számára akiknek hasonló korú kisgyermekei vannak.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. A neve, Boldizsár király. Békés, szép kis ország felett uralkodott, alattvalói tisztelték és szerették jó királyukat.
Történt egyszer hogy egy reggel Boldizsár királyt hadvezérei ébresztették reggeli álmából. Híre jött, hogy a szomszéd birodalom királya nagy hadsereg élén közeledik, el akarja foglalni Boldizsár birodalmát. Boldizsár gondterhelten járt fel és alá a palotájában. Hadvezérei gyors cselekvésre ösztönözték, fegyverbe hívni az országot és csatában verni vissza az ellenséget. Boldizsárt bántotta a gondolat hogy szeretett alattvalóit a veszélybe kell küldenie, akár életüket is veszíthetik a csatában.
Néhány óra elmélkedés után azonban elhatározásra jutott, s hadvezérei csodálkozására nem őket szólította magához, hanem a legtapasztaltabb kémet alattvalói közül. Átadott neki egy kis skatulyát, és meghagyta a kémnek hogy késlekedés nélkül jusson be az ellenséges táborba, a dobozkát pedig egyenesen az ellenség királyának a sátrába csempéssze be. A kém rendkívüli ügyességének köszönhetően, napnyugta után végrehajtotta a küldetését.
A skatulyában nem volt más, mint Boldizsár király kedvenc kis tücske. Ez a kis tücsök ciripelt álomhozó dallamot minden este Boldizsár számára. Az éjszaka folyamán, a kis tücsök az ellenség királyának fülébe muzsikált. S nem akárhogy, hanem olyan szépen, hogy a király szép álmokból ébredt hajnalban, kipihentebben és barátságosabban mint valaha.
Hadvezérei és hadserege már készen álltak a támadásra. Királyuk viszont sokkal inkább a felkelő nap meleg sugaraival, és a reggeli madárdallal volt most elfoglalva. Unottan intett a kezével, a mai nap nem háborúzásra való.
Másnap éjszaka, a kis tücsök ciripelését már nem csak a király, de a közeli sátrakban alvó hadvezérek is hallották, nem csoda hogy reggel már csupán néhány marcona katona élezte a kardját a táborban – a támadás ismét elmaradt.
Harmadnap az ellenség teljes tábora jókedvűen ébredt, már nem is nyúltak a fegyvereik után, inkább az járt a fejükben hogy jó lenne megnézni Boldizsár király messze földön híres palotáját, és összebarátkozni a városbeliekkel.
Boldizsár várát rémület szállta meg amikor meglátták a feléjük tartó sereget – de ez a rémület hamar elszállt mikor már azt is láthatták, hogy az ellenség katonái fegyverek nélkül, barátságos szándékkal közelednek.
Így mentette meg az országot egy apró kis tücsök. Itt a vége, fuss el véle.